1964, Anglia. Egy kitűnőnek látszó városba érkezünk, ahol az élet a polgárok számára első blikkre tökéletesen idillikus. Béke, nyugalom, jólét., bármerre is nézünk. Valódi utópia.
Vagy... talán mégsem.? Vajon milyen sötét titok lappang az önfeledt boldogság és vidámság mögött? Kik ezek a furcsa emberek, akik egy drogok által fűtött, disztópikus képzelet-valóságba menekülve akarnak kitörni a mindennapokból?
A '60-as évek egyszerre különc és különleges, lázadásokkal teli Angliáját mi - többek között - a Beatles-korszakról ismerjük. A We Happy Few fiktív története azonban egy másfajta, alternatív oldalról mutatja be az ikonikus éra egy brit városkájának életét, ahol módfelett fura alakok laknak.
A retrofuturisztikus környezetben élő dekadens közösséget valójában brutális pszicho-drogok és abnormális szabályok irányítják. Főhősünk küldetése, hogy a túlélésre alapozva megpróbáljon fényt deríteni arra, mi is történik valójában ebben az őrült városban, és nem mellesleg megszökhessen a rá leselkedő őrületből. Mindezt persze úgy, hogy megpróbálja elhitetni a folyton gyanakvó lakosokkal, ő is a 'boldogság' ösvényére lépett. Beépülés, lopakodás és folyamatos helyzetfelismerő képesség kell ahhoz, hogy sikerrel vegye a felmerülő akadályokat.
Wellington Wells nem adja könnyen szörnyű titkát, melyet egy kifejezetten felnőttes hangvételű, morbid humorral fűszerezett sztorin keresztül prezentálnak a készítők. A játszható karakterek nem igazi hősök, sokkal inkább átlagemberek, akik mindegyike ráadásul súlyos saját tehet hordoz a vállán. Figuráink mindig saját történetszálat vezetnek fel a játékban, ahol végül minden történet összeér. A sztori helyszínéül szolgáló város minden újrajátszáskor változik, ami nem véletlen: a dizájnerek kifejezetten ezt tartották szem előtt, hogy a visszatérési faktor minél erősebb legyen! Minden kaland újabb tanulságokkal szolgál, hogyan élheted túl Wellington Wells halálszagú utópiáját.
